Milyen fóliaházat válasszunk?

Alagút vagy blokk

A fűthető fóliaházak között két alaptípust különböztetünk meg, az alagút és a blokkrendszerűeket. Az alagútrendszerű ház egyetlen, önálló épület, amíg a blokk több (legalább kettő) egymáshoz kapcsolt és vápacsatornával elválasztott növényházból áll, de a légtere egyben van. Nagy felületnél egyszerű, alagútrendszerű fóliát ma már csak ritkán építenek árutermelő zöldségtermesztés céljára, inkább csak palántanevelő háznak.
A blokkfóliák lényeges tulajdonsága, hogy vápacsatornában végződnek-e, vagyis a későbbiekben bővíthetők- e, vagy lezárt a végük. Ha később bővítést tervezünk és a terület is alkalmas rá, akkor célszerű erre is gondolni, és úgy befejezni az épülő blokkfóliát, hogy később bármikor folytatni lehessen újabb bordák ráakasztásával. E nélkül is megoldható persze a folytatás, csak sokkal költségesebb – mutatott rá Erdődi Péter. A fóliaház-építés egyik hazai specialistája, a Hírös Fóliaház Kft. ügyvezetője azoknak igyekezett segíteni az Ópusztaszeren elmondott gondolataival, akik már várják az ígért kertészeti pályázatokat és fóliaház-építésben gondolkoznak.
Azt foglalta össze, hogy milyen lehetőségek közül választhatunk, és milyen szempontokra érdemes figyelni, amikor az egyes szerkezeti elemeket tervezzük.

Vázszerkezet

Ma a fóliaház-építők már szinte csak tűzihorganyzott acéllal dolgoznak, és akik maguk vállalják a kivitelezést, azok is inkább ebben gondolkoznak, mint festett vázban. Lényeges, hogy milyen erőhatásokkal számolunk. Erdődi Péter ajánlása szerint legalább óránkénti 130-140 kilométeres szélterheléssel és négyzetméterenként 70 kilogrammos elméleti hóterheléssel számoljunk, hogy ne érjen meglepetésként az alkalmankénti szélsőség; a belső vízszintes növénytartó pedig legalább 40 kilogrammot bírjon el négyzetméterenként. (A valóságban egyébként a névleges terhelhetőségüknél mindig többet bírnak ezek a szerkezetek, ezt a gyártók a gyakorlatban néha ki is próbálják – tette hozzá.)
A bordaosztások lehetőleg ne haladják meg a két métert. Statikai szempontból megfelel ugyan a ritkább osztás is, a gyakorlatban azonban ismert probléma, hogy ha lejárt a fólia szavatolt élettartama, és a napsugárzás kikeményíti, akkor könnyebben reped az olyan sátrakon, ahol kevesebb az alátámasztása. Jobb megelőzni a bajt, mint kockáztatni, hogy esetleg a fűtési idény közepén beszakítsa a hó, vagy nyári viharban letépje a szél az elfáradt anyagot.

Szellőzés

A váz után a szellőzés a második a fontossági sorrendben. Zöldségtermesztésben sokszor a ház teljes hosszán végighúzódó tetőszellőzőket alkalmaznak, de ezen belül is különböző megoldások közül lehet választani.
A beruházónak kell döntenie, hogy egy- vagy kétoldali (pillangó) szellőzőket szeret- e a házra. Technikailag és a növények szempontjából a pillangós megoldás a jobb, de a vele járó magasabb költségek nem biztos, hogy megtérülnek, ezért a gyakorlatban húsz közül csak egy beruházó kér ilyet – mondta az előadó.
Az is kérdés, hogy a csúcson vagy a vápában záródjanak a szellőzők. Előbbi óriási előnye, hogy a kéményhatás révén akkor is kialakul a házban csekély légmozgás, ha kint amúgy áll a levegő. Emellett szól az is, hogy nem fenyeget a beázás akkor sem, ha szélsőséges esőzések miatt esetleg túlcsordul a víz a vápacsatornán, télen pedig nem akadályozza a nyitást a vápában megálló hó. A vápában záródó szellőző előnye, hogy némileg olcsóbb, és ott kevésbé jellemző, hogy a hosszirányban futó szerkezeti elemektől visszacsepegjen a lecsapódó pára. Ugyanakkor számolni kell azzal, hogy a nyíló rész felett a palástban megrekedhet a meleg párás levegő.
A szellőzés hatékonyságát nem a szellőzőkarok mérete, hanem a nyílás mérete és helyzete határozza meg. Minden tetőszellőző lényeges tulajdonsága, és figyelni kell rá a tervezésnél, hogy automatizálható-e, illetve milyen sebességgel záródik. Erdődi Péter szerint a jó szellőző egy percen belül képes erre. Arra is figyeljünk, hogy minden szellőző jól záródjon és a keretek esetleg állíthatók is legyenek, mert olykor a vázhoz kell igazítani őket – tanácsolta.
Egyrészt fontos, hogy a szellőzők ellenálljanak a szélnek, másrészt pedig fűtött fólia esetén a téli használhatóság, ami főleg azt jelenti, hogy a hó ne akadályozza a nyitást. Választhatunk a ház teljes hosszában, illetve szakaszonként nyíló szellőzőket, bár utóbbiaknak az előadó szerint nem sok az értelme a nagy házaknál, hiszen nem olcsóbbak, a nyíló felületük viszont kisebb.
Zöldségtermesztésben az oldalszellőzők nem igazán jellemzőek, de ha valami miatt mégis ilyenre van szükségünk, akkor nagyjából ugyanazokat a szempontokat mérlegeljük a döntés előtt, amelyek a tetőszellőzőnél is fontosak (automatizálhatóság, sebesség, záródás, szélellenállóság, téli használat).
A szellőzőket működtető vezérlést ma már jól megoldják a növényházi klímát és a tápoldatozást irányító számítógépek, a nyitómotorok mágneskapcsolóit rendszerint külső (a klímacomputerről érkező) jel vezérli. Ezzel együtt azonban a növényházaknak mindenképpen rendelkezni-ük kell egy alapszintű rendszerrel, a digitális termosztát és a digitális szélérzékelő elengedhetetlen tartozékok – vallja Erdődi Péter. A digitális termosztát a hőmérséklet szerinti szellőztetéshez szükséges igény szerint. Szakaszosan vezérli a motorokat, illetve méri és tárolja a maximumés minimumértékeket. A digitális szélérzékelő két szenzorral méri a szélerősséget, és az erősség szerint mozgatja a motorokat, illetve méri és tárolja a maximum- és minimumértékeket.

Fóliapalást

Örök kérdés, hogy a fólia vagy az üvegház-e a jobb. Mindenki mással érvel, és az igények is eltérnek. Az üveg kétségtelen előnye a fényáteresztése, de ma már léteznek olyan kiváló fényáteresztő képességű műanyagok, amelyek ezen a téren már nem maradnak le az üveghez képest, érdemes tehát ilyet választani. Már csak azért is, mert a fóliát sokszor nem az öregedése, hanem a mattulása miatt kell kicserélni. Lényeges tulajdonság a fólia rugalmassága, amelyet hidegben is meg kell tudnia őrizni. Elvileg 5 °C alatt nem szabad fóliát húzni, ezt azonban a gyakorlatban nem mindig lehet betartani, másrészt viszont az élettartam növeléséhez is kell a rugalmasság.
Ugyancsak kritikus pont a fólia vastagsága – Erdődi Péter szerint a blokkosított, fűtött, felfújt palástú rendszerekben nem szabad 170 mikronnál vékonyabbat használni. Az élettartammal kapcsolatban az előadó öt-hat évet nevezett reálisnak, ami a nem túl vékony, három-négy év szavatolt élettartamú fóliáktól mindenképpen elvárható. A mai fóliaházakon a kertészek gyakran már nem is tudják saját maguk kicserélni a borítást, ilyenkor célszerű szakértő csapatot megbízniuk a feladattal, nem mindegy tehát, hogy milyen sűrűn kerül sor a költség- és időigényes műveletre – mutatott rá. Az egyéb, speciális tulajdonságokra is érdemes odafigyelni a fóliaválasztásnál, bár egy részük nagy valószínűséggel nem több reklámfogásnál. A cseppmentesség hasznos dolog, de az idő múlásával mind kevésbé érvényesül, és emiatt egyik gyártó sem vállal rá garanciát. Ezenkívül léteznek például „hőstopfunkcióval” vagy „jégellenállósággal” hirdetett termékek is. Járjunk utána mindennek, ami fölkelti az érdeklődésünket, ám a jégellenállóságot például érdemes kellő kritikával fogadni– tanácsolta a szakember a gyártóra hivatkozva.

Egy- vagy kétrétegű

A fóliapalásttal kapcsolatos kérdést, hogy egy- vagy kétrétegű legyen, érdemes mérlegelni, hiszen mindegyiknek van előnye és hátránya is. A dupla, felfújt falú fólia a levegő szigetelő hatásának köszönhetően átlagosan 7-8 °C-os Δt-vel (hőmérsékletkülönbséggel) többre képes, mint az egyrétegű borítások, ezért meglehetősen kedvelt a kertészek körében (tartósan borús vagy nagyon szeles időben ez a hőkülönbség nehezebben tartható). További előnye, hogy a légpárna javítja a növényház statikai tulajdonságait és csillapítja a széllökéseket. Régebben ezeket a házakat két vázszerkezettel építették, ma viszont erre már nincs szükség, a rögzítősínekkel jól kezelhető a két réteg fólia. Ami azonban elengedhetetlen hozzá, az a felfújó ventilátor és becsatlakozó gégecsövek (nagyobb házak esetén PVC-gerinc), valamint a ventilátorokhoz ki-be kapcsoló automatika, amely nem állandó dőközönként, hanem a megadott nyomásváltozásra kapcsol.
Újabban sokan visszatértek az egyrétegű fóliához abból kiindulva, hogy a két rétegnek hatványozott az árnyékolása (nem összeadódik, hanem szorzódik). Szimpla fóliával ez a hátrány kétségtelenül mérsékelhető, azonban számolni kell azzal, hogy az egyetlen réteget sokkal nehezebb kifeszítenia vázon, mint a felfújt változatot, ez pedig az anyag idő előtti öregedéséhez vezet. Továbbá energiaernyő nélkül nehéz benne gazdaságosan fűteni. Egyéni elvárásaink ismeretében mérlegeljük, hogy melyik megoldást választjuk – tanácsolta Erdődi Péter.

Megjelent: Kertészet és Szőlészet,  2014. június 18-án megjelent 25. számában